NYELV: HUN SRB

A falunkról

Hajdújárással mint falu elnevezéssel nem ta lálkozunk az 1920-as helynévtárban sem, ugyan ez a helyzet az 1925-ös és 1927-es Szerb-Horvát-Szlovén királysági helynévtárakkal is. Viszont más helyeken találhatunk információkat amelyek erre a térségre vonatkoznak. A háború utáni agrárreform a magyar földnélküli parsztokra is lesújtott. Egyes helyeken elvesztették azokat a földeket, melyeket még a háború előtt vettek 25 éves zálogba. A Hajdukovó pusztán élő szegény parasztok olyan 3000 katasztrális holdat vettek bérbe. Az agrárreformokért felelős minisztérium ezt a szerződést megsemmisítette 1925-ben. A magyarokank 15 katasztrális holdat hagytak. A többit pedig szétosztották a helyi érdeklődőknek és a benépesülési hullámmal érkezőknek, akik viszont nem voltak annyira érdekeltek az ilyen munkákban, ezért ismét bérbe adták a földeket.

Hajdújárás Címere

Hírek, Aktuális

Szoboravató és adventi készülődés Hajdújáráson

Ma turulszobrot avattunk a hajdújárási Keresztelő Szent János templom kertjében, azt követően, hogy tegnap Ludason a templom megépítésének 200 évfordulóját ünnepeltük!

- BŐVEBBEN - MEGOSZTOM: FB | T

Rajzpályázat - FELHÍVÁS

A Rózsa Sándor Hajdújárás Civil Szervezet rajzpályázatot hirdet óvodás, valamint általános iskolás ( alsó,- és felső tagozatos ) gyerekek részére.

- BŐVEBBEN - MEGOSZTOM: FB | T

Oltakozási akció Hajdújáráson

Megszervezésre fog kerülni a HAJDÚJÁRÁSI EGÉSZSÉGHÁZBAN a vakcina felvétel. Vàlasztható oltàsfajtàk: Sinofparm, Astra Zeneca, Moderna, Pfizer

- BŐVEBBEN - MEGOSZTOM: FB | T
További hírek >

Galeria

További képek >

Történelmünk

Mivel olyan területen élünk amelyen a betyárság nak igen komoly múltja van, nem hagyhatjuk ki, hogy ne írjunk róla néhány sort. Ezen a helyen nem fogunk belemenni különböző betyárhistóriákba, vagy azoknak az elbeszélésébe. Itt főleg alapadatokat szeretnénk közölni az alfőldi betyárságról. Először is nézzük meg mi hatott a betyárság kialakulására? A napóleoni háborúk utáni Habsburg monarchiában járunk. E kimerítő háborúk után, az ország mezőgazdasága és ipara is messze elmaradt a nyugatiak mögött. A nem elegendő földterület, a földesúri önkény, valamint az akkori Magyarország területén még mindig nem likvidált feudalizmus válsága késztethette ellenállásra a puszták fiait. E mellett az ilyen válságok idején az ország tele volt nincstelenekkel, akik elszegődtek otthonról, s betyár vált belőlük. Voltak szökött katonák is, akik úgy gondolták, hogy inkább csavargóvá válnak mint, hogy leszolgálják a tíz-tizenkét évet a hadseregben. E gazdasági és társadalmi okok miatt válhattak az emberek betyárokká. Voltak olyanok is akiket egyszerűen a rossz hajlam, vagy a nevelés hiánya vitt erre az útra. Egyes kutatások szerint a XIX. század ötvenes-hatvanas éveiben a klimatikus tényezők is hatással lehettek a betyárság elszaporodására. Akkortájt a aszályok, éhinség, munkanélküliség és a lábasjószág pusztulása sújtotta a népet. Valamint nem szabad figyelmen kívül hagyni az 1848-as forradalmat sem, ami ugyan úgy kihatással volt a betyárság megjelenésére. Éppen ezeket az éveket szokták az igazi betyárvilág éveiként emlegetni. Ki kell emelnünk a csárdák szerepét ezekből az időkből. Mivel a puszták népe nem úgy ítélte meg a csárdák körül zajló életet mint a hatóságok. Az orgazdaságot és a betyárok bujtatását, automatikusan a csárdás foglalkozás velejárójának tekintették. Így nem meglepő, hogy rengeteg csárda szerepel a betyártörténetekben mint „a betyár egyik kedvenc búvóhelye”. Az Alföld ezen részén a Bogár família mellett késtségtelenül Rózsa Sándor a leghíresebb betyár. Az ő emlékét nagyon sok szájhagyomány őrzi. Hajdújárással való kapcsolatairól itt most csak annyit, hogy a Ludasi-tó egyik szigetét a néphagyomány Rózsa Sándor szigeteként tartja számon. Valamint a mai Hajdújárás területén állt a valamikori Fekete csárda is, melyről az a hír járta, hogy Rózsa Sándor és bandájának egyi kedvenc helye volt. Az újabb kutatások eredményei remélhetőleg majd nagyobb fényt derítenek a már-már homályba vesző Fekete csárdára és Rózsa Sándor hajdújárási kötődésére is.

Pesty Frigyes 1864-es írásában összegyűj tötte a bácskai helységneveket. Ahogyan maga Pesty fogalmazott „ a cél hazánkösszes helyneveinek magyarázása, értelmének kinyomozása. Nyerjünk hát betekintést milyen topográfiai neveket, elnevezéseket talált Pesty. A legelők közül elsőként a Tompa- valamint a különböző marha, birka és lójárásokat említi. Akkoriban a legelők ilyen felosztásaban szerepeltek, úgymond Hajdújárás(okra)ra. Rögtön magyarázatot is kapunk az itteni legelő Hajdújárás elnevezésére. Az elnevezés a Hajdú Vojnics családról eredeztetik, mivel ők legeltették itt valamikor a jószágaikat. A járások alatt pedig legelőket értettek. Igy keletkezhetett a Hajdújárás elnevezés, amely még akkor sem a település neve, mivel akkortájt még szó sincs semmiféle településről. Az írás említ még egy Stipicsjárást is, ez az elnevezés még ma is ismert a hajdújárásiak között. Valamint az úgynevezett Razboiste járás, mely az író szerint a Kőrös folyásánál lévő átmenetet jelezte. Pesty még megjegyzi, hogy a legelők még az akkortájt is létező családokról lettek elnevezve. A kaszálók közül megemlíti a Kőrös kaszálót, mely a hasonnevű patakocskáról lett elnevezve. Az erdők címszó alatt azt az információt találjuk, hogy a folyók homokos részei, valamint a tavak és legelők környékei is be vannak ültetve. Ezek főleg jegenye, fekete nyárfa és fűzfák, viszont említ egy szép tölgy és akácfa erdőt is a Kőrös környékéről. Az erdő elnevezések között találkozhatunk a Hajdújárási erdő tulajdonnévvel is. Érdekesnek ígérkezik az irtvány címszó is. Pesty szerint ez helynek vehető, a Kőrös-patak mellett egykoron létezett Kőrös erdői irtvány. Ezen erdőket a zsiványok miatt irtották ki. A tanyákról annyit mond, hogy az elsorolt pusztákon számos szállás létezik, melyeket tanya néven ismernek, és különböző birtokosok tulajdonait képzik. A szállások magyarázatáról annyit, hogy a pusztai tanyákat nevezték így, ahol rövid ideig tartózkodni tudtak az emberek. Maior (major) néven emleget egy a kőrösi kaszálón létező szállást. A csárdáknál egyedül a Fekete csárdát említi, mely Szeged részről van és nemrégiben szüntettetett meg.

Hajdújáráson található az úgynevezett Ingusz-kastély, amelyet a XX. század első felében birtokló családról neveztek el. Mielőtt közölnénk az alapvető információkat az Ingusz családról, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy sok kétes információ kering róluk. Így mi most csak olyan adatokat közlünk amelyek több helyen is megeggyeznek, így biztosnak mondhatóak. Az első bukkanó az szokott lenni, hogy sokan nem tudják azt, hogy ugyanabban az időben ugyanazon térségben két Ingusz Lipót is élt. Az egyikük szabadkai vállalkozó volt, a másik pedig Hajdújárásra költözött és szőlészet-gyümülcsészettel, valamint borászattal foglalkozott. Ők ketten távolabbi rokonok voltak, a kutatást megnehezíti az is, hogy mindkettőjüknek volt egy Sándor nevű fiuk is. Ebben az írásban a hajdújárási Ingusz Lipótra és családjára koncentráltunk. Ingusz Lipót (Leopold) 1878-ban született Bácsalmáson. Ő 1919-ben, tehát az I. világháború után költözött Szabadkára. Az 1932-es évben kérvényt nyújtott be, amelyben szeretne igazolást kapni lakhelyéről, mivel meg szeretné kapni a jugoszláv állampolgárságot. A kérvényben feltünteti, hogy feleségével Klein (Klajn) Jusztinával és kiskorú lányával Ilonával, már 1919 óta a Szabadka környéki Hajdukovó pusztán él, ahol szőlőt termeszt és háza is van a 367-es szám alatt. Lipótnak 52 lánc földje volt a környéken. Felesége Klein Jusztina 1880-ban született, fiuk Sándor, aki ugyan úgy szőlészettet foglalkozott, 1906-ban született Bácsalmáson. Sándor 1937-ben házasságot kötött Stein (Stajn) Elvirával, akivel Lipót birtokán éltek. A család a szőlészet és a gyümölcsészet mellett, alkoholos italok árusításával is foglalkozott (főleg pálinka és bor képezte az árut). Sándornak volt egy idősebb testvére, Ádám aki 1903-ban született és a Hrenovói táborban végezte 1944-ben. A családfő Ingusz Lipót és felesége Jusztina az auswitzi haláltáborban végezték 1944-ben. A holokausztot csak Ingusz Sándor élte túl, aki később külföldre költözött. A család ideköltözését követően vette birtokba a mai kastélyt és területét.